A lakberendezés és Anyu

Budapesten születtem, annak is a legszebb kerületébe a Rózsadombra, fantasztikus kilátással a várra, a Dunára. 

Meghatározó volt számomra ez a környezet de 9 év múlva Anyuék válása miatt költözni kezdtünk és eddig nem kevesebb mint 14x költöztem. Talán elmondhatom magamról, hogy Anyunak köszönhetően a költözés nagymestere lettem.

 Nem kis meló egy költözés, de érdemes belevágni. Mivel a válás miatt lehetetlen helyzetbe kerültünk, gyakorlatilag Anyu fizetése felemésztette a rezsi és a törlesztési részletet, pillanatok alatt újra költöznünk kellett, hogy ételre is maradjon pénz. Már gyermekként megtanultam, hogyan kell beosztani a legkisebb összeget is. Egyszer egy híres, Vígszínházi színésszel cseréltünk lakást, érdekes embereket ismertünk meg. Ő Pestre, a kőrútra akart költözni, hogy minél közelebb legyen a színházhoz, mi viszont Budára vágytunk újra. Mindig kicsit jobb körülmények közé kerültünk ennek köszönhetően. A lakberendezés alapjait Anyumtól tanultam, aki csodákat tudott művelni már a 70-es években is. Kár, hogy abban az időben nem volt fényképezőgépünk, így nem tudom most megmutatni, milyenek voltak a régebbi a lakásaink. 

Költözés előtt mindig felmérte a szobákat, hogy beférnek-e a bútoraink, majd a festők elképedésére, mindig valami pasztell színnel festette át a szobákat. Akkoriban szinte mindenki mintás tapétával borította be a szoba összes falát, majd később a fehér fal, sötétbarna ablak-ajtó volt nagy divat. Így  amikor Édesanyám eladásra kínált egy-egy lakásunkat, nagyon üdítő lehetett, mert pillanatok alatt mindig vevőre talált. 

Jól emlékszem amikor Édesanyám az Óbudai lakótelepi lakásunkba vett egy szekrénysort (kinek nem volt a 70-es években szekrénysora?) ami elfoglalta a szoba nagy részét. Majdnem elájult, mennyire mellényúlt a választással de simán meggyőzte a bútorbolt vezetőjét, hogy vegyék vissza. Választott egy szép keskeny, rövidebb darabot helyette. Ott akkor egy életre megtanultuk, hogy kis helyiségbe, csakis keskeny, kevés bútor javasolt. 

A kanapékat régebben mindig csicsás, mintás huzatokkal árulták. Ő csak akkor vásárolt ha elővarázsoltak neki egy szép, egyszínű szövetet valahonnan, vagy hajlandók voltak az ő általa vitt szövetből behúzni a kanapét. A lakótelepre is egy kisméretű !!! sarok kanapét választott, ami viszonylag kicsi volt, de többen elfértünk rajta. Itt a hangsúly a kis méreten volt mindig, mert egy nagy méretű kanapé lekicsinyíti a szobát. 

Nem kis meccsek voltak ezek abban az időben. Ma már el sem tudjuk képzelni mi volt akkoriban. Nem volt IKEA, KIKA, JYSK, csak pár bútorbolt volt. Egy nagyobb, a Domus  áruház és több kisebb, szinte ugyan avval a kínálattal, mintás huzatokkal.

 Anyu mindig tudta, hogy a kevesebb több. Csodás levegős lakberendezést ért el a legkisebb lakótelepi szobában is, pedig mindig osztoznunk kellet a nővéremmel a gyerekszobán. Én is ezt a vonalat vittem tovább az életemben, így többször is előfordult, hogy az első nézelődő lecsapott az eladó lakásunkra. 

Így alakítottam át a tetőtéri lakást mikor Anyum elköltözött és árulni kezdtük a házat. 

Később elvégeztem egy lakberendező tanfolyamot is, mert nagyon érdekelt a téma. Ott jöttem rá, hogy Anyu ösztönösen értette az egészet. Mért, rajzolt majd megvalósította az elképzeléseit. Sokat tanultam tőle és most látom, hogy a lányaim is csodásan alkalmazzák a saját otthonukban amit tőlünk láttak.

További inspirációkért kövesd a Facebook illetve a Pinterest oldalam, amiket itt tudsz elérni.

  

Bemutatkozás

Sziasztok!

A blogot azért kezdtem írni, mert hamarosan el kell adnunk a házunkat ahol a három gyermekünket felneveltük és új életet kell kezdenünk. Elég furcsa ez most így 50 felé közeledve, nem egészen így képzeltem. De ember tervez... 

 A Gazdagréti lakótelepről indult a mi kis életünk 24 éve. Nagyon szerettünk ott lakni, a mellettünk lévő házban forgatták a Szomszédok című sorozatot. Budaörsre és a hegyekre volt kilátásunk, mesés volt. ( A templom akkor  még nem állt ott.) 

 Akkoriban ez egy vadonat új lakótelep volt, tele kis boltokkal. Olyan volt mint egy falu, mindent be tudtál szerezni a környéken. Amikor megszületett a második lányunk, saját kertre vágytunk, így Érdre költöztünk. A 90-es évek elején nagyon olcsón lehetett ott családi házat venni. Élveztük a saját kertet a házat, de pár év múlva megszületett a kisfiúnk is. Gyakorlatilag avval teltek a napjaim, hogy autóval hoztam-vittem a gyerekeket, iskolába, óvodába, sportolni. Rájöttünk, hogy olyan helyre kellene költöznünk, ahol jó a buszközlekedés, van a közelben jó iskola, óvoda és sportolási lehetőség is, hogy önállóvá tudjanak majd válni a gyerekeink. 

16 éve sikerült egy város széli, nyugodt helyen vennünk egy családi házat, ami megfelelt ezeknek a szempontoknak is.  Nem volt egy szépség de ez nem érdekelt. Tudtam, hogy egyszer új külsőt kap majd.

Fűtés ugyan nem volt benne, de talán pont ezért is sikerült jócskán lealkudnunk az árát. Anyunak annyira tetszett a környék, hogy ő is eladta a lakását és az árából beépítette felettünk a tetőteret és még egy lépcsőházat is épített a házhoz, hogy együtt, de mégis külön legyünk. 

Bevezettük a gázt, így lett fűtésünk, lecseréltük a villanyvezetékeket, festettünk és beköltöztünk.

Anyu nagyon helyes kis tetőteraszt épített magának

A költözés után a családdal nekiálltunk a kertnek és megszüntettük a sok ágyást és kertelválasztó bokorsorokat. Kemény meló volt, hétről - hétre haladtunk. Anyuval és a nővéremmel egy tavaszi hétvégén sok nevetés közepette felástuk a kertet (máshogy nem is ment volna)  majd a fiúkkal befüvesítettük. Sok örökzöldeket, gyümölcsfát és virágot ültettünk. A középen meghagyott füves részen hatalmas foci, méta és röplabda meccsek zajlottak. Később hátul egy kosárpalánkot is felállítottunk, ahol a fiam minden nap kimozoghatta magát. 

Az első 10 évben gyakorlatilag minden évben alakítottunk valamit. Sokat építkeztünk, de lakva ismeri meg az ember a házat, akkor derülnek ki a dolgok, hogy mi, hogyan lenne a legjobb. A reggeli fürdőszobai "csúcsforgalom" miatt az egyik nagyszobából lecsíptünk egy részt és így egy hatalmas, szoba nagyságú fürdőszobát építettünk. Így mindenki tudott készülődni, nem volt már csúcsforgalom reggelente sem.

Szerencsére a férjem építész, így könnyű dolgunk volt a tervezéseknél. Végül elkészült a ház és nagyon élveztük!

Mivel a lányaim már felnőttek és kirepültek,  itt maradtunk hárman a 18 éves fiúnkkal ebben a csodás de nagy házban. Úgy döntött a családi kupaktanács, meg kell válnunk tőle.  

Új év, új otthon? Meglátjuk mit hoz a sors...

További inspirációkért kövesd a Facebook illetve a Pinterest oldalam, amiket itt tudsz elérni.