Bemutatkozás

Sziasztok!

A blogot azért kezdtem írni, mert hamarosan el kell adnunk a házunkat ahol a három gyermekünket felneveltük és új életet kell kezdenünk. Elég furcsa ez most így 50 felé közeledve, nem egészen így képzeltem. De ember tervez... 

 A Gazdagréti lakótelepről indult a mi kis életünk 24 éve. Nagyon szerettünk ott lakni, a mellettünk lévő házban forgatták a Szomszédok című sorozatot. Budaörsre és a hegyekre volt kilátásunk, mesés volt. ( A templom akkor  még nem állt ott.) 

 Akkoriban ez egy vadonat új lakótelep volt, tele kis boltokkal. Olyan volt mint egy falu, mindent be tudtál szerezni a környéken. Amikor megszületett a második lányunk, saját kertre vágytunk, így Érdre költöztünk. A 90-es évek elején nagyon olcsón lehetett ott családi házat venni. Élveztük a saját kertet a házat, de pár év múlva megszületett a kisfiúnk is. Gyakorlatilag avval teltek a napjaim, hogy autóval hoztam-vittem a gyerekeket, iskolába, óvodába, sportolni. Rájöttünk, hogy olyan helyre kellene költöznünk, ahol jó a buszközlekedés, van a közelben jó iskola, óvoda és sportolási lehetőség is, hogy önállóvá tudjanak majd válni a gyerekeink. 

16 éve sikerült egy város széli, nyugodt helyen vennünk egy családi házat, ami megfelelt ezeknek a szempontoknak is.  Nem volt egy szépség de ez nem érdekelt. Tudtam, hogy egyszer új külsőt kap majd.

Fűtés ugyan nem volt benne, de talán pont ezért is sikerült jócskán lealkudnunk az árát. Anyunak annyira tetszett a környék, hogy ő is eladta a lakását és az árából beépítette felettünk a tetőteret és még egy lépcsőházat is épített a házhoz, hogy együtt, de mégis külön legyünk. 

Bevezettük a gázt, így lett fűtésünk, lecseréltük a villanyvezetékeket, festettünk és beköltöztünk.

Anyu nagyon helyes kis tetőteraszt épített magának

A költözés után a családdal nekiálltunk a kertnek és megszüntettük a sok ágyást és kertelválasztó bokorsorokat. Kemény meló volt, hétről - hétre haladtunk. Anyuval és a nővéremmel egy tavaszi hétvégén sok nevetés közepette felástuk a kertet (máshogy nem is ment volna)  majd a fiúkkal befüvesítettük. Sok örökzöldeket, gyümölcsfát és virágot ültettünk. A középen meghagyott füves részen hatalmas foci, méta és röplabda meccsek zajlottak. Később hátul egy kosárpalánkot is felállítottunk, ahol a fiam minden nap kimozoghatta magát. 

Az első 10 évben gyakorlatilag minden évben alakítottunk valamit. Sokat építkeztünk, de lakva ismeri meg az ember a házat, akkor derülnek ki a dolgok, hogy mi, hogyan lenne a legjobb. A reggeli fürdőszobai "csúcsforgalom" miatt az egyik nagyszobából lecsíptünk egy részt és így egy hatalmas, szoba nagyságú fürdőszobát építettünk. Így mindenki tudott készülődni, nem volt már csúcsforgalom reggelente sem.

Szerencsére a férjem építész, így könnyű dolgunk volt a tervezéseknél. Végül elkészült a ház és nagyon élveztük!

Mivel a lányaim már felnőttek és kirepültek,  itt maradtunk hárman a 18 éves fiúnkkal ebben a csodás de nagy házban. Úgy döntött a családi kupaktanács, meg kell válnunk tőle.  

Új év, új otthon? Meglátjuk mit hoz a sors...

További inspirációkért kövesd a Facebook illetve a Pinterest oldalam, amiket itt tudsz elérni.