2016. július 21., csütörtök


Gyermekeim 5 naposan, ahogy hazaértünk a kórházból.



LASSÚ TÁNC

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan.

Átrepülsz szinte minden napodon?  
S mikor kérded: \"Hogy s mint?\"
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan.

Szoktad mondani gyermekednek, \"majd inkább holnap\"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot,
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj:\"Szia\"?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan.

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,  
Észre sem veszed az út örömét. 
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék, melyet eldobsz.
Az Élet nem versenyfutás!
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan,
Halld meg a zenét,
Mielőtt a dal elillan.