Másfél éve költöztünk be a házba, de a konyhával még mindig nem vagyok teljesen kész. Már írtam két bejegyzést a konyha átalakításáról. ITT és ITT. Azóta eltelt bő fél év és újra ecsetet ragadtam. Továbbra is a Pentart termékcsalád Cappuccino színét használtam, mert nagyon megszerettük ezt a meleg, bézs színt.
Sajnos az előzőleg használt wax nem volt elég a konyhabútor erős igénybevételéhez. Főzésnél előfordult, hogy kicsapódott a zsír vagy az olaj az ajtó felületére amit nem tudtam semmivel eltávolítani. Így meghoztam egy nehéz döntést és átfestettem újra az egész konyhabútort majd több rétegben lakkoztam a Lignocolor vízbázisú fedőlakkjával. Nem kis meló volt, de megérte. Most végre egy lemosható, strapabíró felületet kaptam. A fogantyúkat is a Ligno (becenév) Weiss hófehér árnyalatával festettem, hogy legyen a Cappuccinon egy kis tejhab is. Végül ilyen lett, nagyon szeretjük!
Beköltözésnél teljesen át kellett alakítanunk a konyhát. Falakat döntöttünk, hogy egybefüggő, világos teret kapjunk. Ha érdekel hogyan történt olvasd el részletesen itt.
A falak ledöntése után visszakerült a helyére az alaposan letisztított IKEA faktum konyha és végre hozzákezdhettem a festéshez. 3 rétegre volt szükség, hogy teljesen befedje a felületet.
Szeretem az apró részleteket is, ezektől lesz igazán otthonos a házunk. A Vivren láttam meg ezt a szép formájú edényszárítót. Azonnal a kosaramba tettem.
Kicsit körülnéztem még náluk, hátha találok valami jó dolgot és rátaláltam erre a só és fakanál tartóra. Egyből tudtam, hogy remekül fog állni a vidám fakanalaimnak. Mert ha már főzni kell, akkor mindezt tegyük vidáman! :-) Ha a Vivren itt regisztrálsz, kapsz egy 1700 Ft-os bónuszt, így azt első vásárlásodnál levonják és gyakorlatilag nincs postaköltség és marad még a kedvezményből is. Minden nap új akciókkal várnak, amik csak pár napig láthatóak, utána nincs lehetőség a vásárlásra.
A tékáról és a szekreterről már részletesen beszámoltam a blogban, így újra nem írom le.
A konyhaszekrény tetején lévő tárgyak örökségek, így lélekben velünk van a Dédi utánozhatatlan húslevese, a Nagymamám kávédarálója és mérlege. Ha a szódásüvegre nézek hallom ahogy közeledik a szódás a lovaskocsin és csenget és kiabál, hogy megérkezett. Apró emlékek, amik ünneppé varázsolják a hétköznapokat.
Jobb oldalon fel is tudsz iratkozni, így minden bejegyzésről emailben kapsz majd értesítést. Ha bármi kérdésed van, írj nekem a lap alján, igyekszem hamar válaszolni neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése