Gyermekeim 5 naposan, ahogy hazaértünk a kórházból.

LASSÚ TÁNC

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan.

Átrepülsz szinte minden napodon?  
S mikor kérded: \"Hogy s mint?\"
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan.

Szoktad mondani gyermekednek, \"majd inkább holnap\"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot,
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj:\"Szia\"?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan.

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,  

Észre sem veszed az út örömét. 
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék, melyet eldobsz.
Az Élet nem versenyfutás!
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan,
Halld meg a zenét,
Mielőtt a dal elillan.

  

El Camino, Judit módra - Nővéremről egy cikk

Van az úgy, hogy eljön a nap amikor menni kell..
               

Érdekes látványban lehetett része azoknak, akik tegnap délután (július 20-án) Fertődön jártak. Mindenki felkapta a fejét, mikor felmálházott szamara és kutyája társaságában érkezett meg Judit, a németországi Geltendorfból, München mellől. Hat hete tartó útjuk során elmondása szerint Magyarországon voltak vele a legkedvesebbek az emberek, bár többségében barátsággal fogadták mindenhol. Judit mesélt az útjáról.

Judittal a fertődi Láma Vendégházban beszélgettem. Hirtelen annyi kérdésem volt hozzá, hogy azt sem tudtam mivel kezdjem, így elkezdett mesélni a hölgy.

- Már régóta terveztem valami hasonlót, most jött el az ideje. Szeretem az állatokat, Pele a husky kutyusom már régóta társam, ő már 11 éves elmúlt. Dudit a csacsi 3 hónapja van velem. Teljesen véletlen, hogy én Judit vagyok, ő pedig Dudit – meséli mosolyogva. A nevét már nem tudnám megváltoztatni, hiszen hallgat rá (ezt gyorsan leteszteltem és valóban hegyezi a fülét és érdeklődik a szamár).

Mit szólt a családod, hogy eljöttél?

- Eleinte volt belőle vita, nem nagyon örültek neki, de aztán elfogadták a döntésem. Kint élünk egy kis München melletti faluban, Geltendorfban már csaknem 23 éve és gyakran ingázunk Magyarország és Németország között. Úgy gondoltam, ha már ilyen sokat járunk ezen az útvonalon, akkor egyszer végig megyek rajta így is, mert szeretném megismerni. Egyébként is szükségem volt kicsit a magányra és hogy az állataimmal lehessek. Otthon tördelő és szövegszerkesztőként dolgozom, most lehetővé tette a munkám, hogy hosszabb időre el tudjak jönni.

Mentek minden nap, ha esik, ha fúj?

- Egyszer volt csak, hogy nem mentünk, egyébként igen, megyünk és estére állunk csak meg pihenni. 10 óránál előbb szinte sosem indulunk, mindig kipihenjük magunkat.

Hogy bírják az állatok? Dudit elég jól fel van málházva, sőt még Pele, a husky is csomagot szállít.

- Ők nagyon jól bírják, azt hiszem én is elég jól. Duditnak valóban sok felszerelést kell cipelnie, de nem tiltakozik. Ezeket a piros csomagokat azért vettem, hogy mosolyra derítsem az embereket, sokkal kedvesebb, mintha feketét vettem volna, bár igazából nem is szeretem a piros színt. Pele csak akkor szállít csomagot, ha nincs túl meleg, egyébként Dudit viszi helyette.

Hol alszotok?

- Mikor elindultunk úgy gondoltam sokszor alszunk majd erdőben vagy ahol épp elfáradunk, de ilyen csak két alkalommal volt. Egyébként lovardákban, vendégházakban, de olyan is volt már, hogy családi házba invitáltak és a garázsban kaptunk szállást. Most pedig Ágnes szólított meg Fertődön és ajánlotta fel, hogy aludjak nála, illetve, hogy bemutatná lovának, Larisszának a Duditot, illetve lámája, Bíborka reakciójára is kíváncsi volna. Nagyon jót aludtunk és az állatok is szépen összebarátkoztak egymással erre az éjszakára.

Különleges látvány, ahogy sétáltok az út mellett. Hogy viszonyulnak Hozzátok az emberek?

- Mióta eljöttem Németországból egyre barátságosabb emberekkel találkozom. Vannak, akik csak mosolyognak rajtunk, van, aki kedvesen megszólít. Nem gondoltam volna, hogy ennyire lelkesek az emberek. Persze volt olyan is, hogy megjegyzéseket tettek, de ezekkel nem foglalkozom. Meg kellett szoknom az utazás hangulatát, lehet, hogy ez is befolyásol abban, hogy kedvesebbnek érzem az embereket, én is nyitottabb vagyok és már leküzdöttem a kezdeti félelmeim.

Bíborka és Larissza (háttérben) szomorúan búcsúzott a vendégektől

Hogy lesz a visszaút? Talán sétáltok hazafele is?

- Nem valószínű. Vitnyéden egy lovardában fogom hagyni Duditot és a családom jön utánam holnap, hogy együtt utazzunk fel Pestre, ahol édesanyám él. Németországba már utánfutóval megyünk vissza.

Mindeközben Judit felmálházta a csacsit és a kutyáját és úgy, ahogyan hat hete minden nap, elindultak 10 órakor Fertőendréd irányába és egy rövidebb szakasz megtételével Vitnyédre érjenek.

  Fekete Attila

  

Optimizmus, szeretet, élet

 Most nem a lakberendezésről szól ez a bejegyzés, hanem a szeretetről, a szeretet erejéről.

    Ajánlom ezt a filmet mindazok figyelmébe, akik naponta válságba esnek attól, hogy letört a körmük, hogy göcsörtös a kenyér héja, vagy hogy nem a megfelelő hőmérsékleten kapták a kávéjukat!

 Egy Massachusetts-i apa, Dick Hoyt a agysérült fiával Rick-kel 30 éve rendszeresen részt vesz Maraton és az amúgy is emberfeletti teljesítményt igénylő "Vasember" Triatlon (42,195 km futás, 3800 m úszás, 180 km kerékpár) versenyen is elindultak.

Hihetetlen az elkötelezettség és küzdelem, amit az apa megtesz a fiáért. A fiú születésekor nyakára tekeredett köldökzsinór miatt fellépő oxigénhiány következtében agykárosodást szenvedett fiának, teljes életet biztosít úgy, hogy a versenyen egy kerékpárra szerelt speciális ülésben viszi, úszás közben egy csónakban húzza maga után és kerekesszékben maga előtt tolva futja végig a Triatloni távot. Apa és fia egy testté váltak, és elindultak a versenyen.  

Ez egy olyan történet, amely megmutatja nekünk, mekkora ereje van a szeretetnek, hogy minden felemelő, szép pillanatot együtt élhessünk át, még akkor is, ha elsőre lehetetlennek tűnik. 

További inspirációért kövesd a Facebook illetve a Pinterest oldalam, amiket itt tudsz elérni.

  

Régi falitéka átalakulása

Már egy éve megvettem ezt a nagyon régi kis falitékát, de nem ez volt a legfontosabb,  hogy lefessem és helyére kerüljön, ezért a műhelyben várta jobb sorsát. 

Mikor elkészültem a szekreterrel a férjem kijelentette, hogy most bizony a téka következik, hiszen régebben megvásároltam, mint az alatta látható bútort. Nem volt mese, neki kellett állnom végre lefesteni. 

Sajnos sok hibája volt, egy ismerős asztalos mosolygott is, hogy ezért nem szabad pénzt kiadni. Én nem így gondoltam. Mivel nagyon erősen volt viaszolva (ragadt) ezért alaposan meg kellett tisztítanom festés előtt. 

A festéshez a maradék festéket használtam, amivel a szekretert is festettem. Három réteg kellett belőle, majd kicsit megcsiszoltam, amitől csodálatosan szép, selymes lett a felülete. 

A széleken jóval erősebben rányomtam a csiszoló papírt, hogy kopottas hatást érjek el. Ha már egyszer egy nagyon régi tékát festettem be, legyen régies hatása akkor is, ha új színt álmodtam neki.  

Utána színtelen waxot vittem a felületére, amit Krisztitől szoktam beszerezni, mert eddig nála találtam meg a legjobb waxot. Szívesen ajánlom nektek, mert nem ragad és csodás selymes felületet ad, egyből a felvitel után. 

Egy év után, végre a helyére került a régi téka és nagyon tetszik nekünk! Azt hiszem a kávédarálót is festeni fogom, mert nagyon kilóg a pasztell sorból. 

További inspirációért kövesd a Facebook illetve a Pinterest oldalam, amiket itt tudsz elérni.