2014. november 12., szerda

A lakberendezés és Anyu

Budapesten születtem, annak is a legszebb kerületébe a Rózsadombra, fantasztikus kilátással a várra, a Dunára. 




Meghatározó volt számomra ez a környezet de 9 év múlva Anyuék válása miatt költözni kezdtünk és eddig nem kevesebb mint 14x költöztem. Talán elmondhatom magamról, hogy Anyunak köszönhetően a költözés nagymestere lettem.




 Nem kis meló egy költözés, de érdemes belevágni. Mivel a válás miatt lehetetlen helyzetbe kerültünk, gyakorlatilag Anyu fizetése felemésztette a rezsi és a törlesztési részletet, pillanatok alatt újra költöznünk kellett, hogy ételre is maradjon pénz. Már gyermekként megtanultam, hogyan kell beosztani a legkisebb összeget is. Egyszer egy híres, Vígszínházi színésszel cseréltünk lakást, érdekes embereket ismertünk meg. Ő Pestre, a kőrútra akart költözni, hogy minél közelebb legyen a színházhoz, mi viszont Budára vágytunk újra. Mindig kicsit jobb körülmények közé kerültünk ennek köszönhetően. A lakberendezés alapjait Anyumtól tanultam, aki csodákat tudott művelni már a 70-es években is. Kár, hogy abban az időben nem volt fényképezőgépünk, így nem tudom most megmutatni, milyenek voltak a régebbi a lakásaink. 



Költözés előtt mindig felmérte a szobákat, hogy beférnek-e a bútoraink, majd a festők elképedésére, mindig valami pasztell színnel festette át a szobákat. Akkoriban szinte mindenki mintás tapétával borította be a szoba összes falát, majd később a fehér fal, sötétbarna ablak-ajtó volt a divat. Így  amikor Édesanyám eladásra kínált egy-egy lakásunkat, nagyon üdítő lehetett, mert pillanatok alatt vevőkre talált. 




Jól emlékszem amikor Édesanyám az Óbudai lakótelepi lakásunkba vett egy szekrénysort (kinek nem volt a 70-es években szekrénysora?) ami elfoglalta a szoba nagy részét. Majdnem elájult, mennyire mellényúlt a választással de simán meggyőzte a bútorbolt vezetőjét, hogy vegyék vissza. Választott egy szép keskeny, rövidebb darabot helyette. Ott akkor egy életre megtanultuk, hogy kis helyiségbe, csakis keskeny, kevés bútor javasolt. 

A kanapékat régebben mindig csicsás, mintás huzatokkal árulták. Ő csak akkor vásárolt ha elővarázsoltak neki egy szép, egyszínű szövetet valahonnan, vagy hajlandók voltak az ő általa vitt szövetből behúzni a kanapét. Lakótelepre, egy kisméretű sarok kanapét választott, ami viszonylag kicsi volt, de többen elfértünk rajta. 



Nem kis meccsek voltak ezek abban az időben. Ma már el sem tudjuk képzelni mi volt akkoriban. Nem volt IKEA, KIKA, JYSK, csak pár bútorbolt volt. Egy nagyobb, a Domus  áruház és több kisebb, szinte ugyan avval a kínálattal.

 Anyu mindig tudta, hogy a kevesebb több. Csodás levegős lakberendezést ért el a legkisebb lakótelepi szobában is, pedig mindig osztoznunk kellet a nővéremmel a gyerekszobán. Én is ezt a vonalat vittem tovább az életemben, így többször is előfordult, hogy az első nézelődő lecsapott az eladó lakásunkra. 


Így alakítottam át a tetőtéri lakást mikor Anyum elköltözött és árulni kezdtük a házat. 

Később elvégeztem egy lakberendező tanfolyamot is, mert nagyon érdekelt a téma. Ott jöttem rá, hogy Anyu ösztönösen értette az egészet. Mért, rajzolt majd megvalósította az elképzeléseit. Sokat tanultam tőle és most látom, hogy a lányaim is csodásan alkalmazzák a saját otthonukban amit tőlünk láttak.

További inspirációkért kövesd a Facebook illetve a Pinterest oldalam, amiket itt tudsz elérni.