A lakberendezés és Anyu

Budapesten születtem, annak is a legszebb kerületébe a Rózsadombra, fantasztikus kilátással a várra, a Dunára. 

Meghatározó volt számomra ez a környezet de 9 év múlva Anyuék válása miatt költözni kezdtünk és eddig nem kevesebb mint 14x költöztem. Talán elmondhatom magamról, hogy Anyunak köszönhetően a költözés nagymestere lettem.

 Nem kis meló egy költözés, de érdemes belevágni. Mivel a válás miatt lehetetlen helyzetbe kerültünk, gyakorlatilag Anyu fizetése felemésztette a rezsi és a törlesztési részletet, pillanatok alatt újra költöznünk kellett, hogy ételre is maradjon pénz. Már gyermekként megtanultam, hogyan kell beosztani a legkisebb összeget is. Egyszer egy híres, Vígszínházi színésszel cseréltünk lakást, érdekes embereket ismertünk meg. Ő Pestre, a kőrútra akart költözni, hogy minél közelebb legyen a színházhoz, mi viszont Budára vágytunk újra. Mindig kicsit jobb körülmények közé kerültünk ennek köszönhetően. A lakberendezés alapjait Anyumtól tanultam, aki csodákat tudott művelni már a 70-es években is. Kár, hogy abban az időben nem volt fényképezőgépünk, így nem tudom most megmutatni, milyenek voltak a régebbi a lakásaink. 

Költözés előtt mindig felmérte a szobákat, hogy beférnek-e a bútoraink, majd a festők elképedésére, mindig valami pasztell színnel festette át a szobákat. Akkoriban szinte mindenki mintás tapétával borította be a szoba összes falát, majd később a fehér fal, sötétbarna ablak-ajtó volt nagy divat. Így  amikor Édesanyám eladásra kínált egy-egy lakásunkat, nagyon üdítő lehetett, mert pillanatok alatt mindig vevőre talált. 

Jól emlékszem amikor Édesanyám az Óbudai lakótelepi lakásunkba vett egy szekrénysort (kinek nem volt a 70-es években szekrénysora?) ami elfoglalta a szoba nagy részét. Majdnem elájult, mennyire mellényúlt a választással de simán meggyőzte a bútorbolt vezetőjét, hogy vegyék vissza. Választott egy szép keskeny, rövidebb darabot helyette. Ott akkor egy életre megtanultuk, hogy kis helyiségbe, csakis keskeny, kevés bútor javasolt. 

A kanapékat régebben mindig csicsás, mintás huzatokkal árulták. Ő csak akkor vásárolt ha elővarázsoltak neki egy szép, egyszínű szövetet valahonnan, vagy hajlandók voltak az ő általa vitt szövetből behúzni a kanapét. A lakótelepre is egy kisméretű !!! sarok kanapét választott, ami viszonylag kicsi volt, de többen elfértünk rajta. Itt a hangsúly a kis méreten volt mindig, mert egy nagy méretű kanapé lekicsinyíti a szobát. 

Nem kis meccsek voltak ezek abban az időben. Ma már el sem tudjuk képzelni mi volt akkoriban. Nem volt IKEA, KIKA, JYSK, csak pár bútorbolt volt. Egy nagyobb, a Domus  áruház és több kisebb, szinte ugyan avval a kínálattal, mintás huzatokkal.

 Anyu mindig tudta, hogy a kevesebb több. Csodás levegős lakberendezést ért el a legkisebb lakótelepi szobában is, pedig mindig osztoznunk kellet a nővéremmel a gyerekszobán. Én is ezt a vonalat vittem tovább az életemben, így többször is előfordult, hogy az első nézelődő lecsapott az eladó lakásunkra. 

Így alakítottam át a tetőtéri lakást mikor Anyum elköltözött és árulni kezdtük a házat. 

Később elvégeztem egy lakberendező tanfolyamot is, mert nagyon érdekelt a téma. Ott jöttem rá, hogy Anyu ösztönösen értette az egészet. Mért, rajzolt majd megvalósította az elképzeléseit. Sokat tanultam tőle és most látom, hogy a lányaim is csodásan alkalmazzák a saját otthonukban amit tőlünk láttak.

További inspirációkért kövesd a Facebook illetve a Pinterest oldalam, amiket itt tudsz elérni.