Bevallom, nagyon régóta vágytam egy szekreterre. Nagyon örültem amikor pár hete egy garázsvásár Facebook posztjában megláttam őt. Azonnal le is foglaltam magamnak. Mivel a bútor vidéken volt, egy nagy kocsit kellett kölcsön kérnünk, hogy felhozhassuk Budapestre. Nem kicsi a súlya, tömör tölgyfa, ez folyamatos gondot okozott a festésnél is, de végül csak megoldottuk.
Amint hazaértünk vele, egy nagyon alapos tisztítással kezdtük (zsíroldóval), hogy eltávolítsuk róla az évek alatt rárakódott emlékeket, majd a zöld posztó részét próbáltuk meg eltávolítani, mivel foltos maradt. Nagyon erős ragasztó tartotta, semmivel sem tudtuk leszedni. Egyszerűen ragaszkodott a bútorhoz, de nekem más terveim voltak vele és ebbe kicsit sem illett bele a zöld posztó. Aludtam rá egyet és másnap újra nekiláttam a munkának. Sokadszor alkalmazom ezt a módszert, egy jó alvás után mindenre van megoldás!
Végül bevetettem a vasalómat. Alaposan átnedvesítettem a posztót és egy nedves konyharuhát is rátettem. Elkezdtem vasalni, majd amikor átmelegedett a ragasztó, egy spakli segítségével végre le tudtam tolni a bútorlapról.
Ahol a spakli sem segített, ott bizony harcoltam a posztóval és mint látható, végül én győztem!
Először úgy gondoltam, hogy a konyhabútor színét fogja kapni, hogy egységes legyen, mivel a konyhába szántam.
Végül rájöttem, ez egy önálló, különleges darab, aminek nem kell egységben lennie a konyhabútorral, ezért egy világosabb színre esett a választásom. A magyar, Pentart dekor paint soft festékét használtam hozzá. Ugyan azt a törtfehér színt, amivel a bárszekrényt festettem. Evvel a festékkel nem szükséges csiszolni a bútort, azonnal lehet festeni.
A festékből három rétegre volt szükség, mivel ismét sötét bútort akartam világos színre festeni. Alapozót is használhattam volna, de az nem volt otthon. Száradás után szép simára csiszoltam a felületet és a széleket finoman visszakoptattam. Ettől shabby chic hatása lett.
Gondolkoztunk a fogantyúk cseréjén is de annyira bele volt ragasztva a bútorba, hogy meg sem moccant. Végül a férjem meggyőzött, hogy úgy is koptatom, ne vágjuk le. Így egyenlőre így maradt, de lehet hogy pár év múlva ki fogom cserélni őket.
A felső részénél a bútor belsejét a Lignocolor festékcsalád, csodás Madrid green nevű, pasztell zöld festékével emeltem ki. A munkalapra stencil segítségével vittem fel a mintát és visszacsiszoltam, hogy ne "ordítson".
Most próbáltam először a Lignocolor új transparent wax termékét. Ez a viasz, maga a csoda! A stenciles részen végig a kezemmel simítottam rá a viaszt, bevallom jólesett a mintát végigsimogatni vele. Így van ez, ha napokig festek, csiszolok egy bútort, a végére beleszeretek. A többi részén egy puha pamutrongyot használtam. Nagyon tetszik, hogy az eddig használt viaszok után, ez végre nem ragad, szép selymes felület képződik utána és nincs szaga sem.
Nagyon kicsit sötétebb lett a bútor a bal oldalon a viasz felvitele után és láthatóan selymesebb lett a felület, remélem azért látható a fotón a különbség.
Most, hogy elkészült a szekreter, nagyon örülök, hogy más színt használtam, mint a konyhabútor színe, mégis jól megférnek egymás mellett a pasztell árnyalatok. A konyhabútor oldala napokon belül festve lesz a fiókok színére.
Az angyalka már el is foglalta az egyik fakkot. További inspirációkért kövesd a Facebook illetve a Pinterest oldalam, amiket itt tudsz elérni.
