2017. június 11., vasárnap

Székfelújítás lépésről lépésre




Gyönyörű de kissé megviselt székeket vásároltam télen az interneten. Sajnos mindegyiken a festékréteg repedt volt több helyen is, ráadásul itt-ott pergett róla a festék. De annyira tetszettek a székek, hogy végül belevágtam az első felújításába. Elővettem a hőlégfúvót és elkezdtem leszedni a régi festékrétegeket. 


Ez a faragott virág és székláb varázsolt el annyira.


Spaklival viszonylag könnyen le tudtam tolni a sima felületeken a régi festékréteget. A lábak kerek részeinél  és a hajlatoknál viszont sokkal nehezebb dolgom volt. Nehezen adta meg magát és közben nagyon kellett vigyázni, hogy ne égessem meg a fát. Több napot küzdöttem vele, mire sima, festhető felületet kaptam.




Itt mondanám el, hogy egy szék felújítása, festése nem pár órás munka. Aki szépet akar alkotni az bizony rászánja az időt. Hosszú órákat, napokat is dolgozik egy-egy darabon. Beleteszi szívét, lelkét, nem csoda, ha olyan nehezen válunk meg 1-1 felújított darabtól. 



Amikor végre túl voltam a felújítás leghosszabb, legfárasztóbb és bizony legnehezebb szakaszán, jöhetett végre a festés. Csodás, kacsatojás kékre festettem a széket, ez lett az alapszíne. Az új kárpithoz választottam, mert szeretném, hogy itt-ott előbukkanjon majd ez a kék szín. Nagyon furcsán nézett ki nálunk, nem szokott az én szemem az ilyen színes bútorokhoz.


Utána a számomra jól bevált, Pentart decor paint soft krétafesték, krémfehér árnyalatával  festettem be, 2 rétegben. 



Ez a festék nagyon gyorsan szárad, nincs kellemetlen szaga. Nagyon szeretem ezt az árnyalatot, többször dolgoztam már vele. A bárszekrényt a szekretert és a fali tékát is evvel festettem. 



Utána nagyon finom csiszolópapírral átsimogattam a felületét, majd a széleken kicsit erősebben is megcsiszoltam, hogy előbukkanjon a kék árnyalata. Végül Ligno waxal zártam a felületét.





Amikor elkészültem a festéssel, még egy nehéz dolog várt rám. Le kellett bontani az ülésről a régi kárpitot. Szerencsére megvártam a jó időt vele. Sokan megspórolják ezt a részt és csak a régi huzatra tűznek egy másik szövetet. Nem érdemes! Mutatom milyen állapotban vannak ezek a régi kárpitok alatt lévő tömések, szivacsok. Szó szerint porzott a szivacs, örültem, hogy kertben bontottam, a fotó után azonnal vittem is az egészet a kukába. Nem kertelek, itt véget is ért a munka ezen a napon, annyira kikészült a kezem a bontástól.




A szék lapját meghagytam, alaposan letisztítottam róla a maradék szivacsport és másnap a lyukakat fatapasszal eltüntettem. 


Kivágtam hozzá a huzatot ( sokkal nagyobbat mint a szék lapja) a textilt vasalható közbéléssel megerősítettem, majd méretre vágtam hozzá egy 4 cm vastag szivacsot is és egymásra helyeztem őket. 





Végül egy tűzőgép segítségével odaerősítettem a textilt a laphoz. Boldog lennék ha egyszer lenne egy normális tűzőgépem, mert ettől a változattól totál kikészült a kezem mire végeztem. Vagy lehet, hogy csak velem van a baj és másoknak ez pikk-pakk megy? Emelem a kalapom előttük! 





A sarkoknál nagyon figyeltem,  hogy szépen legyen behajtva, elrendezve a textil. Nagyon boldog voltam amikor elkészült. Ezt a széket nem adom el, magamnak készítettem. Ezen dolgozom és most is ezen írom a blogot, ráadásul nagyon kényelmes! 

A nővéremnek annyira megtetszett, hogy rádumált, hogy adjam el neki a maradék 4 széket, így újabb hatalmas munka vár ránk. Közben megtanítom neki is a felújítást csinját-binját, lépésről lépésre. 

Hoppá, már el is kezdtük... segítség!!!





Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel a blog jobb oldalán, így minden cikkről kapsz majd új értesítést. További inspirációkért kövesd a Facebook illetve a Pinterest oldalam, amiket itt tudsz elérni.