Megtaláltuk az új otthonunk

Megtaláltuk a házunk! Kívülről teljesen jelentéktelen kis ikerház, egy olyan garázslejáróval amiről egyből láttuk, hogy használhatatlan.

Beléptünk a házba és egy kedves idős házaspár fogadott minket. Az erősen rusztikus sárga fal nem az én stílusom, de a falépcső nagyon tetszett, gyakorlatilag ilyet képzeltem el és ott volt előttem. A fotó igen csalóka mert nagylátószögű objektívvel fotózott az ingatlanos, hogy minél többet mutasson a kamera, de valóságban nem volt ilyen tágas az előszoba, de pont elég nagynak találtam. Nem túl szűk, a beugróban van hely a kabátoknak, cipőknek. 

Az én fotóm a beköltözés napján

A földszinten két kis szoba volt egy dolgozó és egy háló:

Az ingatlanos fotóján hangulatos, kellemes szoba

Az én fotómon már látszik milyen csúnya a fal a villanykapcsolónál. Nem is értem ezt a téglakiugrást...

hálószoba

és egy hatalmas nappali, sok ablakkal és fénnyel. Pont ilyet képzeltem csak nem sejtettem, hogy létezik ilyen. 

Beköltözéskor kicsit más képet mutatott, de sebaj, majd kifestjük. 

 Volt még egy kedves kis fehér fürdő, wc-vel.

A kilátástól elájultam, mindig szerettem volna valami csodás panorámát. Nézzétek! 

A konyha nem az én világom a rusztikus kék -fehér csempékkel (repedt volt) és furcsán nagy mosogatóval. Kiderült a sütő sem jó, leégett pár éve és javíthatatlan. A szagelszívó gombjai sem működtek már. / Ez mind nem látszott az ingatlanos fotóin. / De a gázlap legalább működött. 

Az konyha és az étkező szintén nagyon rusztikus hangulatú volt, ez a stílus volt jellemző az egész házra. A néni fiának ez tetszett, így ilyen volt az egész ház. A lépcső lejáró fala hullámos, szürkéskék színű volt, talán az volt a legridegebb számomra. 

Az étkezőből nyíló kamra belőlem olyan hatást váltott ki, mintha egy sufniba mennék be és itt is megjelentek a lambériák. Tudom nagyon sokan így elfogadnátok a házat, de ez egy ingatlanos fotója ami nem mutatja a hibákat.  Mire mi megtekintettük eltelt nagyon sok hónap, szétköltözött a család, változtak a bútorok is,  a ház már nem így nézett ki. Az ingatlanos fotói alapján egyébként már ott beleszerettem a házba, nem is értettem, miért nem adták el eddig. 

Étkező és kamra a beköltözés napján

Étkező a kályhától

A tetőtér volt a legrusztikusabb az olajfestékkel festett padlóval a plafonon lévő lambériákkal és néha itt ott csak lefestett tégla falakkal. Az ingatlanos fotón ezt nem is veszi észre az ember csak ha élőben látja. 

A szobák sem ilyenek volt már, mint a fotókon, látszott, hogy rég árulják a házat. A fiatalok kiköltöztek, nem voltak már itt ezek a bútorok sem. 

Beköltözés napján 

A tetőtéri fürdőszoba ilyen volt, ( ezt már én fotóztam, az ingatlanos nyilván nem tesz be ilyen képet) mert a néni fia leszerelte a csapot és fotólabornak használta a helyiséget. De nem érdekelt, tudtam, hogy nagyon otthonos házat fogunk magunknak varázsolni belőle. 

Ha ide kattintasz megnézheted milyen lett az új fürdőszobánk.

Egy házvételnél egyébként jól jöhet, mert valószínű, hogy tudunk majd alkudni. A ház "hibájának" tudható be, hogy háromszintes. Lépcsőn kell lemenni a konyhához és a kerthez és lépcsőn fel a tetőtéri szobákhoz. De ez minket nem riasztott el, sőt. Edzésben marad az ember ha lépcsőzik és kétszer is meggondolja ha be akar valamit kapni a hűtőből így gyakorlatilag karcsúsít is.

Alapjában véve el tudtam képzelni azonnal mit és hogyan változtatnék, ezért szerelem volt első látásra. Anyukámnak is tetszett az Ő fantáziája is beindult. Már a kocsiból felhívtam a férjem, hogy megtaláltam az otthonunk, meg kell néznie. Tudtam, hogy mivel Ő építész, egyből a szerkezetekre és a hibákra fog figyelni. Ha áldását adja akkor már csak az ár lehet a döntő. 

Így is lett. Azonnal közölte velem, hogy nagyon sokat kell rákölteni. Felhívtam az ingatlanost, elmondtam az észrevételeimet és kértem beszéljen az eladókkal, mert megvennénk a házat, de alkudni szeretnénk az árból. Kiderült, hogy a mostani ár, már az eredetihez képest is csökkentett, de muszáj volt alkudni. Este visszamentünk mindannyian és az üzlet jó hangulatban megköttetett.  Megtaláltuk az új OTTHONUNK! 

További inspirációkért kövesd a Facebook illetve a Pinterest oldalam, amiket itt tudsz elérni.

  

Hogyan vegyünk házat?

Eladtuk a házunk és izgatottan kezdtünk nézelődni a piacon. A gyerekek kérésére leszűkítettük a kört a kerületre, de azon belül is megpróbáltunk a jól megszokott környéken maradni. Azt gondolná az ember mi sem egyszerűbb ha van pénze. Igen ám, de nekünk jóval olcsóbban kellett házat találnunk, mint amennyiért a miénket eladtuk. Sejtettük, hogy olyan úgy sem lesz ami pont a mi ízlésünk, így kell, hogy maradjon pénz bőven az átalakításra és utazni is szerettünk volna a maradékból. 

Fotó: Pinterest

Óriási kínálat volt, de mi igyekeztünk viszonylag alacsony áron, kisebb házat találni. Bevallom a kínálat így már nem is volt olyan nagy. Sokat telefonáltunk, időpontokat egyeztettünk. Rájöttünk, hogy még kisebb a kínálat mint gondoltuk, mert volt, hogy egy házat különböző fotókkal hirdetett több ingatlanos cég illetve a tulajdonos is. A fotókat nézegetve jól látszott amiről már az előző bejegyzésben írtam, nem mindegy milyen fotókkal árulunk egy házat. Itt egy egyszerű példa:

Fotó: otp Ingatlan

Azt hiszem egy teraszt ennél előnytelenebbül fotózni nem lehet. Egy száradó póló nem segít az eladásnál, oda vonzza a tekintetet. Pár párnával, terítővel fel lehetett volna dobni a környezetet. Olyan hatást kell elérni, hogy a vevő egyből el tudja képzelni, hogy kiül lazítani egy meleg kardigánban, pokróccal egy bögre forró tea mellet. 

Házkeresés közben előfordult, hogy be se mentünk megnézni a kiszemelt házat, mert szerelőműhely volt a szomszédban vagy olyan helyen volt amiről tudtam, hogy egy nagy eső esetén ott szokott napokig állni a víz az utcában. Milyen jó ilyenkor a helyismeret, sok ház azonnal kizárta magát. Végül belefáradtam a keresgélésbe és bementem egy ismerősömhöz, aki egy nagyon jó ingatlanos itt a környékünkön. Elmondtam neki a kéréseimet, szempontjaimat, mi alapján keresek házat. Jól feladtam neki a leckét.

A majd 200 eladó házból 5 azaz öt házat tudtunk kiválasztani a szempontjaim alapján. Átvettem tőle a címeket, hogy megnézzem alaposan a környéket, az utcákat. Miután végignéztük a férjemmel 2 maradt az ötből a külső megtekintések után. Másnap Anyu jött velem házat nézni mert a férjem nem ért rá. Az első olyan borzalmas állapotban volt belülről, hogy legszívesebben azonnal sarkon fordultam volna amint beléptem. Büdös és nyomasztó volt minden a plafonig érő sötétbarnára festett lambériával és hiába bontottam le lelki szemeimmel, nem láttam lehetőséget a házban, csak a hibáit vettem folyton észre az pedig volt bőven. Kész felüdülés volt kijönni onnan. Anyumra néztem és láttam az arcán, hogy Ő is ezt gondolja. Elindultunk az utolsó ház felé. 

Ezt a képet a középső lányunktól kaptuk, amikor elkezdtünk új otthont keresni. Ez lett a mottónk. 

Kívülről egy teljesen jelentéktelen kis ikerház volt, de nagy reményeket fűztem hozzá (a színes falakat leszámítva) az ingatlanos fotói alapján. Egy kedves idős házaspár fogadott minket majd megláttam a falépcsőt ami a tetőtérbe vezetett és nagyot dobbant a szívem. Azt hiszem ott eldőlt minden. 

Ilyen volt a ház az ingatlanos fotói alapján. 

További inspirációkért kövesd a Facebook illetve a Pinterest oldalam, amiket itt tudsz elérni.

  

Házeladás - házvétel buktatói azaz HÁZ ELADÁS 1 x 1

Azt hittem nagyon egyszerű lesz a környéken új, kisebb házat találni, hiszen őrült nagy volt a kínálat. Nehezebb volt mint gondoltam, pedig nagyon rákészültem, de kezdjük az elején. 

Évekkel ezelőtt dolgoztam pár évig ingatlanosként, tudtam mit kell tennem, így gondoltam majd én simán eladom a házunk. Tudtam mennyi melóval jár, de azt is tudtam mennyit tudok spórolni rajta. Igen ám, de hiába ismerem az összes hirdetési oldalt és emelem ki és sorolom előre a házunkat, ha naponta több száz ingatlanos ugyan ezt csinálja a jutalék fejében. De azért bíztam magamban és nekiálltam szép sorban. (Ha végigolvasod a történetet, hamar rájössz, hogy nekem nem ment volna, mert nem beszéltem kínaiul. ) 

- Avval kezdtem, hogy elpakoltam a legtöbb személyes dolgot, kacatot az összes helyiségből, hogy mutatós legyen. Utána jöhetett a nagytakarítás. Figyelj minden apróságra, legyen gondod a sarkokra, a pókhálókra a vízköves csapokra is. Ha csöpög, folyik, szereltesd meg. Senki nem vesz szívesen egy lerobbant lakást, kivéve, ha felújítandót keres. Eltart egy ideig, míg kiszelektálod a dolgokat a fürdőből és csak egy szappan marad elöl és mindennek lesz helye a szekrényben. Elvileg ennek mindig így kellene lennie, de aztán érkezik egy sampon, egy balzsam, egy tusfürdő, egy gyerekjáték vagy bármi más. Szóval csak ha a fürdőt nézzük, nem is olyan egyszerű, de ha komolyan gondoljuk az eladást érdemes megcsinálni minden helyiségben. 
A konyhát se felejtsük el, a női vevőknél sokszor ott dől el minden. 

- Utána fogtam a fényképezőgépemet és végigfotóztam minden egyes szobát, minden szögből. Mivel szeretek fotózni ezért volt fogalmam, hogyan is kell, mi hogyan mutat majd a legjobban. Volt, hogy bizony székre álltam, és onnan fotóztam, hogy minél nagyobb látószögben tudjam megmutatni a szobát vagy helyiséget. Nem sajnáltam az időt, több mint 100 képet készítettem. Ezt hiába vártam volna el egy ingatlanostól, tisztelet a kivételnek. Sajnos a legolcsóbb gépekkel jönnek és olyan fotókat lőnek, hogy nem csoda, ha rá sem kattintunk a hirdetésükre. Én a fotózást is tanítanám az ingatlanos tanfolyamon, nem csak az értékbecslést! 

- Feltettem a kiválasztott fotókat egy internetes portálra és vártam. Még aznap rengeteg ingatlanos hívott fel. Ez így ment egész héten, kivéve néha egy - egy érdeklődő, aki még megbeszéli a nejével a férjével, stb. Néha úgy éreztem csak beszélgetni akarnak. Az ingatlanosokkal nem akartam tárgyalni, de komoly érdeklődő híján egyre inkább elgondolkoztam. Pont én sajnálom a pénzt egy ingatlanostól, aki több évig ebből élt? Viccesen hangzott de nem tudtam rajta nevetni. 
Másnap ismét felhívott egy ingatlanos, aki jelezte nekem, hogy pont ilyen házat keres a vevőjének. Beszélgettünk, jeleztem neki, hogy a legtöbb ingatlanos ezt mondja majd sosem látom többé. Ő viszont nagyon erősködött, hogy komolyan van vevője. Megegyeztem vele, hogy jöjjön el, beszéljünk személyesen, aztán majd meglátjuk. Végül csak fél évre kötöttünk, kizárólagos szerződést, olyan megállapodással, hogy csak az én fotóimmal hirdetheti a házunk és a jutalék is kevesebb lesz. A legnagyobb meglepetésemre pár nap múlva hívott, hogy holnap hozza a vevőt.

- Még aznap nekiálltam, virágot vettem a bejárathoz, csinosítgattam a házat, hogy beleszeressenek a vevők. Igazából itt jegyezném meg, hogy amikor én kerestem házat, mindössze egyszer fordult elő, hogy rend fogadott. Azon a házon komolyan elgondolkoztam, pedig nem volt jó. Csak élveztem, hogy végre nem kosztenger, bevetetlen ágyak vagy kiteregetett ruhák  fogadnak. Mert ha már csak a nappali közepén lehet ruhát szárítani mert máshol nincs lehetőség, ne akkor mossunk, amikor épp egy vevőjelölt érkezik, akinek elvileg el akarjuk adni a lakásunk vagy házunk. Amint elment beindíthatjuk a mosást. 

- Másnap megérkezett az ingatlanosom a vevőkkel akik a legnagyobb meglepetésemre egy kínai házaspár volt, kínaiul beszélő ingatlanközvetítő kollégával. Mivel a kolléga nem ismerte a házat én mentem előre, mondtam a ház jó tulajdonságait ő pedig fordította. Komolyan érdeklődtek, de végül egy öreg házat választott a házaspár, mint később megtudtam. 

A következő héten még egy kínaiul beszélő ingatlanos kolléganő jött egy házaspárral. Kérdeztem is, hogy mi van itt, csak kínaik érdeklődnek? Kiderült, hogy a kormány bevándorlási politikája miatt több száz kínai család keres ingatlant magának. Az ingatlanos hölgy szeretett volna fotókat készíteni a házról, de határozott nemet mondtam és megígértem, hogy még ma, kívülről is küldök a házról fotókat. El is küldtem és pár nap múlva megérkeztek a vevőink. Mondanom sem kell ők is Kínaiak voltak. Nagyon kedves, visszafogott, mosolygós házaspár volt, minden nagyon tetszett nekik. Éreztem is, hogy ők az én vevőim.

Amikor a megállapodásra került a sor már nem voltak számomra annyira kedvesek. Mindent akartak, bútorokat, tv-t, hűtőt, mosógépet, de még a képeket is a falon ráadásul alkudtak is. A hajam az égnek állt. Aznap éjjel nem aludtunk a férjemmel. Osztottunk, szoroztunk, meddig mehetünk így el az alkuban. Bújtam a netet, mit találok jóval kevesebb pénzért, hogy maradjon a felújításra is egy másik háznál, sőt tartalékot is akartunk a gyerekeknek. Másnap az alku megköttetett. 

Délután kettőkor kezdtünk és éjjel fél 12-re végeztünk az ügyvédnél. Még délután minden egyes bútort lefotóztak, nehezen értették meg egy-egy darabnál, hogy az antik, felejtsék el, de szerencsére a kínaiul beszélő ingatlanos hölgy sokat segített.  Nem volt számunkra vicces ez az este. 11-kor fel is álltunk az ügyvédnél amikor egy aláírás hiányzott még a szerződésből de a kínai hölgy közölte, hogy márpedig a képek is kellenek neki a falon. A férjem felállt és öltözni kezdtünk, de a  férje leállította a nejét így megmaradtak a képeim és eladtuk a házat. Mondanom sem kell ezen az éjszakán sem aludtunk, sőt sírtunk. Hiszen ott neveltük fel a három csodálatos gyermekünket. A lányaink már kirepültek és ősszel a fiunk is felvételt nyert egy egyetemre, koleszos lett és elköltözött. Nem volt kérdés az eladás, meg kellett tennünk, csak túl hamar sikerült. El sem hittük. 

Kezdődhetett a pakolás és az  új OTTHON keresés!

További inspirációkért kövesd a Facebook illetve a Pinterest oldalam, amiket itt tudsz elérni.

  

A lakberendezés és Anyu

Budapesten születtem, annak is a legszebb kerületébe a Rózsadombra, fantasztikus kilátással a várra, a Dunára. 

Meghatározó volt számomra ez a környezet de 9 év múlva Anyuék válása miatt költözni kezdtünk és eddig nem kevesebb mint 14x költöztem. Talán elmondhatom magamról, hogy Anyunak köszönhetően a költözés nagymestere lettem.

 Nem kis meló egy költözés, de érdemes belevágni. Mivel a válás miatt lehetetlen helyzetbe kerültünk, gyakorlatilag Anyu fizetése felemésztette a rezsi és a törlesztési részletet, pillanatok alatt újra költöznünk kellett, hogy ételre is maradjon pénz. Már gyermekként megtanultam, hogyan kell beosztani a legkisebb összeget is. Egyszer egy híres, Vígszínházi színésszel cseréltünk lakást, érdekes embereket ismertünk meg. Ő Pestre, a kőrútra akart költözni, hogy minél közelebb legyen a színházhoz, mi viszont Budára vágytunk újra. Mindig kicsit jobb körülmények közé kerültünk ennek köszönhetően. A lakberendezés alapjait Anyumtól tanultam, aki csodákat tudott művelni már a 70-es években is. Kár, hogy abban az időben nem volt fényképezőgépünk, így nem tudom most megmutatni, milyenek voltak a régebbi a lakásaink. 

Költözés előtt mindig felmérte a szobákat, hogy beférnek-e a bútoraink, majd a festők elképedésére, mindig valami pasztell színnel festette át a szobákat. Akkoriban szinte mindenki mintás tapétával borította be a szoba összes falát, majd később a fehér fal, sötétbarna ablak-ajtó volt nagy divat. Így  amikor Édesanyám eladásra kínált egy-egy lakásunkat, nagyon üdítő lehetett, mert pillanatok alatt mindig vevőre talált. 

Jól emlékszem amikor Édesanyám az Óbudai lakótelepi lakásunkba vett egy szekrénysort (kinek nem volt a 70-es években szekrénysora?) ami elfoglalta a szoba nagy részét. Majdnem elájult, mennyire mellényúlt a választással de simán meggyőzte a bútorbolt vezetőjét, hogy vegyék vissza. Választott egy szép keskeny, rövidebb darabot helyette. Ott akkor egy életre megtanultuk, hogy kis helyiségbe, csakis keskeny, kevés bútor javasolt. 

A kanapékat régebben mindig csicsás, mintás huzatokkal árulták. Ő csak akkor vásárolt ha elővarázsoltak neki egy szép, egyszínű szövetet valahonnan, vagy hajlandók voltak az ő általa vitt szövetből behúzni a kanapét. A lakótelepre is egy kisméretű !!! sarok kanapét választott, ami viszonylag kicsi volt, de többen elfértünk rajta. Itt a hangsúly a kis méreten volt mindig, mert egy nagy méretű kanapé lekicsinyíti a szobát. 

Nem kis meccsek voltak ezek abban az időben. Ma már el sem tudjuk képzelni mi volt akkoriban. Nem volt IKEA, KIKA, JYSK, csak pár bútorbolt volt. Egy nagyobb, a Domus  áruház és több kisebb, szinte ugyan avval a kínálattal, mintás huzatokkal.

 Anyu mindig tudta, hogy a kevesebb több. Csodás levegős lakberendezést ért el a legkisebb lakótelepi szobában is, pedig mindig osztoznunk kellet a nővéremmel a gyerekszobán. Én is ezt a vonalat vittem tovább az életemben, így többször is előfordult, hogy az első nézelődő lecsapott az eladó lakásunkra. 

Így alakítottam át a tetőtéri lakást mikor Anyum elköltözött és árulni kezdtük a házat. 

Később elvégeztem egy lakberendező tanfolyamot is, mert nagyon érdekelt a téma. Ott jöttem rá, hogy Anyu ösztönösen értette az egészet. Mért, rajzolt majd megvalósította az elképzeléseit. Sokat tanultam tőle és most látom, hogy a lányaim is csodásan alkalmazzák a saját otthonukban amit tőlünk láttak.

További inspirációkért kövesd a Facebook illetve a Pinterest oldalam, amiket itt tudsz elérni.